Női meddőség

Meddőség és kivizsgálása

Meddőségről (sterilitásról) akkor beszélünk, ha egy pár legalább két éve rendszeresen, fogamzásgátlástól mentesen él házaséletet eredménytelenül, tehát terhesség nem jön létre. A fogamzás sok tényezőn múlik és emiatt nem jósolható meg pontosan, hogy mikor lesz sikeres. Statisztikák szerint az egészséges párok 80-85%-ánál lesz sikeres fogamzás egy éven belül rendszeres, védekezés nélküli házasélet mellett. A sterilitásnak alapvetően két formáját különböztetjük meg. Elsődleges (primer) meddőség, ha a nő korábban még soha nem volt terhes, másodlagos (szekunder) meddőségről akkor beszélünk, ha a nő már életében volt terhes, de később már nem képes segítség nélkül teherbe esni. A meddőség a partnerek közös problémája, ezért általában meddő párról szoktunk beszélni mindaddig, amíg nem derül ki hol a probléma oka. A meddőség egy speciális formája az, amikor a teherbeesés megtörténik, de a terhesség magától megszakad. Amennyiben legalább egymás után háromszor spontán vetéléssel végződik a terhesség, ún. szokványos (habituális) vetélésről beszélünk és kivizsgálás szükséges.

A sterilitás gyakori probléma. Statisztikák szerint a párok 15-20 százaléka küzd valamilyen mértékben meddőségi gondokkal. A meddőség okait tekintve elmondható, hogy a steril párok kivizsgálása során általában a nők közel 60 százalékánál, a férfiak 45 százalékánál találnak valamilyen okot, de az esetek kb. 15 százalékánál mindkét fél egyformán meddőnek bizonyul.

Spontán terhesség létrejöttének esélye egészséges párok esetében az idő függvényében

Mi kell a természetes teherbeeséshez?

Természetesen az általános egészségi állapot, tápláltság, lelki egyensúly is nagyon fontos.

Ha a fentiek közül minden rendben van, nincs akadálya a nő részéről a terhességnek.

A női meddőség okai

A női meddőség leggyakoribb okai között a petevezető károsodása, elzáródása, az endometriózis, a peteérés rendellenességei, a prolaktin szint emelkedése, a policisztás ovarium szindróma kialakulása, a korai menopauza, a jóindulatú méhüregi fibroidok, és a kismedencei összenövések szerepelnek.

Hormonális háttér

Az agyban egy hipotalamusznak nevezett részen termelődik egy hormon, amit Gonadotropin Releasing Hormonnak (GnRH) hivnak. Ez az anyag serkenti az agyalapi mirigy női nemi hormontermelésre ható hormonjainak működését. Az agyalapi mirigyben ennek hatására képződik két hormon, az FSH (tüszőéréstserkentő hormon) és az LH (sárgatestserkentő hormon). Ezek már közvetlenül a petefészekre (és még sok más szervre!) hatnak. Szintjük a ciklus során folyton változik, ezt jórészt a petefészekben épp a hatásukra meginduló ösztrogénszint befolyásolja. Az ösztrogének a tüszőkben termelődnek, a legfontosabb női hormonok.

A hipotalamusz bármely betegsége okozhat tehát meddőséget, sőt, az agynak ez a területe pszichés úton is erősen befolyásolható! Az általa termelt GnRH azonban ma már gyógyszer formájában hozzáférhető, igy a meddőség ez esetben könnyen kezelhető. (Csak nagyon nehéz rájönni, hogy ez okozta!)

Az agyalapi mirigy működésének zavara elég gyakori ok lehet. Diagnózisa könnyebb, kezelése – mivel FSH és LH is kapható injekcióban – egyszerű. Persze a képet bonyolitja, hogy a betegség régóta fennáll, a nemi szervek kifejlettsége, működése is zavart szenvedett, nem mindig alkalmasak a terhesség kihordására. (ezt hypogonadotrop hypogonadizmusnak nevezik)
Van ennek a mirigynek egy másik fontos hormonja is, amit prolaktinnak neveznek.

A petefészek működése akkor is lehet hibás, ha “odafönn” minden rendben van, FSH és LH is termelődik bőven. Előfordulhat, hogy a petefészek mégsem reagál ezekre a hormonokra, (klimax után is ez a helyzet), és nem indul meg a tüszőérés, vagy csak elégtelenül. Persze ilyenkor ösztrogén sem fog termelődni, hiszen ahhoz tüsző kell, ezért az agyalapi mirigy még több FSH-t és LH-t temel, ui. nincs, ami visszafogja. (Ezt használják ki a gyógyszergyárak. Klimax (= menopausa) utáni nők oly sok gonadotropint (FSH+LH) termelnek, hogy a vizeletükből a nagy mennyiségben kiválasztott hormon kivonható. Ebből lesznek az ún. HMG (Humán menopausalis gonadotropin) készitmények.)
A meddőségnek ez a tipusa nagyon nehezen kezelhető, hiszen ha nem tudunk petesejtet nyerni, akkor csak donorpetesejttel lehet a terhességet létrehozni. (Hypergonadotrop hypogonadizmus)

A mellékvese is sok olyan hormont termel, ami hatással van a női nemi működésre. ilyenkor az alapbetegség kezelése oldhatja meg a problémát.

A pajzsmirigy túlműködése és elégtelensége egyaránt negativan befolyásolja a női ivarszervek szabályozását, ezért menstruációs zavarokat, meddőséget okozhat. Itt is az alapbetegséget kell először megszüntetni.

Hormonális okok

A női meddőség egyik nagy csoportját a hormonális problémák jelentik. Ezekben közös, hogy a peteérés nem megy végbe, így a megtermékenyülés sem lehetséges. Az eltérések érinthetik a hypothalamus, az agyalapi mirigy, a petefészkek, a pajzsmirigy, a mellékvesekéreg működését.

A hormonális okok közé sorolható a fogamzásgátló gyógyszerek szedésének abbahagyását követő teherbeesési képtelenség. Ez az állapot is sikeresen kezelhető gyógyszeresen.

A hormonális hátterű meddőség szinte mindig együtt jár a menstruációs ciklus zavaraival, esetleg hiányával. Kivizsgálásában alapvető szerepe van a hormonszintek vérből történő meghatározásának és esetleg a testhőmérséklet mérésével történő ovuláció-vizsgálatnak. Hasonlóan fontos a petefészek hüvelyi ultrahanggal történő vizsgálata is. Az agyalapi mirigy vizsgálatára koponyaröntgent vagy CT-t is kérhet a kezelőorvos.

A peteérés rendellenességei. A női meddőség hátterében, a peteérés rendellenessége is állhat. Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése, alacsony luteinizáló hormon (LH) és follikulus stimuláló hormon (FSH) szintet eredményezhet. Már a hormonális rendszer nagyon kisfokú megbetegedése is befolyásolhatja az ovulációt. A hipotalamus-hipofízis rendszer rendellenes működést okozhatja sérülés, daganatos megbetegedés, túlzott testedzés illetve éhezés is.

Megemelkedett prolactin szint (hiperprolactinaemia). A prolactin hormon serkenti az anyatej termelődését. Ha nem áll fenn terhesség, vagy nem szoptat a magas prolactin szint befolyásolhatja ovulációt. A prolactin szint megemelkedése, egyfelől a hipofízis daganatos megbetegedését jelezheti. Másfelől bizonyos gyógyszerek is megemelhetik a prolactin szintet. A terhességtől, illetve szoptatástól függetlenül megjelenő tejtermelés jelezheti a magas prolactin szintet. A prolactin termelődését egy bromokriptin nevű vegyület gátolja, igy gyógyszeresen jól befolyásolható. A prolactin problémák okozhatnak primer meddőséget is, de lényegesen gyakoribban szekunder meddőség esetén.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS). A policisztás ovárium szindrómában szervezete túl sok androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt. Ebben a betegségben a petefészkekben apró kis ciszták szaporodnak fel, valódi peteérés azonban nem történik. A peteérés elmaradása mellett sok esetben a cukoranyagcsere zavara is fennáll, a betegek nemegyszer túlsúlyosak és megfigyelhető a férfias típusú szőrzet is. A betegség hormonkezeléssel vagy sebészi úton is kezelhető.

Bár a tüneteggyüttest már 75 éve leírták, a betegség okairól a mai napig nam sokat tudunk. Stein és Leventhal 1925 és 1935 közötti kutatásai vezettek felismeréséhez. A szindróma kétoldali, megnagyobbodott, sok cisztát tartalmazó petefészkeket, vérzészavart, fokozott szőrnövekedést, az esetek nagyrészében elhizást takar. Tüszőrepedés általában nincs, tehát teherbeesés sem fordulhat elő. Gyakran jár alhasi fájdalommal, kismedencei keringési zavarokkal.(Ödéma)

Ma az egyik leggyakoribb oka a meddőségnek. Mivel részben hormonális, részben szervi jellegű, külön részben beszélünk róla.

Oka még tisztázatlan, de egyre valószínűbb, hogy nem csak a nemi működés zavara, hanem a szervezet anyagcseréjét szabályozó rendszerek betegsége is. (Az ilyen betegek sejtjeinek inzuli-érzékenysége csökken, májuk nem képes egyes anyagokat termelni, stb…)

Diagnózisa egyszerű, leggyakrabban ultrahangos vizsgálatnál derül ki. Az ultrahangon jól látszik a megnagyobbodott petefészek a benne lévő cisztákkal.

A ciszták fala hormonokat termel, melyek az agyalapi mirigy ingerlésén keresztül tovább rontják a helyzetet. (Öngerjesztő állapot.) Korábban a kezelés abból állt, hogy a petefészek egy jó részét eltávolították, csak egy kis darabot hagytak bent, ezzel az ördögi kört megszakítva normális mederbe tudták terelni a beteg hormonrendszerét. Ezt még ma is végzik, kiegészítve olyan gyógyszeres kezeléssel, amely az agyalapi mirigy szintjén próbálja leállitani a folyamatot.

A betegség hormonvizsgálatokkal is diagnosztizálható, az emelkedett LH szint mellett ösztrogének és a nőben amúgy csak kis mennyiségben meglévő androgének (férfi nemi hormonok) jellemzőek. (Ez okozza a fokozott szőrnövekedést!)

Felismerése nagyon fontos! Megléte ugyanis nagyban befolyásolja a kezelést!! Ezek a betegek nagyon hajlamosak arra, hogy Ovarium Hiperstimulációs Szindróma alakuljon ki náluk a gyógyszeres stimuláció során. Ezért a kezelésüket fokozott óvatossággal, alacsony LH tartalmú készítményekkel kell végezni.

Ma már a PCO-s betegek jól kezelhetők, de sajnálatos módon nem a normál nőgyógyászatokon kerülnek be a terápiába, hanem a meddőségi központok, ambulanciák kénytelenek ezt a terhet felvállalni. A PCO-s betegek többsége ugyanis a meddősége miatt megy orvoshoz. A betegséggel együttjáró anyagcserezavar miatt az igazi az lenne, ha a nőgyógyász és a belgyógyász együtt dolgozhatna, mint ahogy azt sok más országban is teszik.

Korai menopauza. Korai menopauzáról beszélünk akkor, ha 35 éves kor előtt elmarad a menstruáció és megszűnik a peteérés. Bár a háttérben álló okot gyakran nem ismerik, bizonyos kórképeket kapcsolatba hoztak már a korai menopauzával, ide értve a különböző immunbetegségeket, sugár- vagy kemoterápiás kezelést, és a dohányzást.

Mechanikai akadályok

A női meddőség másik nagy csoportjába olyan betegségek tartoznak, amelyek mechanikus úton teszik lehetetlenné a megtermékenyülést vagy a beágyazódást. Ide sorolhatók a hüvely, a méh és a petevezetők veleszületett eltérései (a szervek elégtelen kifejlődése vagy az alaki deformitások), amelyek többnyire műtéti úton kezelhetők.

A petevezető károsodása vagy elzáródása. A petevezető károsodását elsősorban a petevezeték gyulladásos megbetegedése eredményezi (salpingitis). A legtöbb eset hátterében egy szexuális úton terjedő betegség, a Chlamydia fertőzés áll, de okozhatja a hasüreg valamilyen korábbi gyulladása (pl. perforált vakbél), vagy korábbi nőgyógyászati, kismedencei gyulladás. A petevezető gyulladása gyakran észrevétlen marad, azonban gyakran fájdalommal és lázzal járhat. A petevezeték károsodása jelentősen akadályt képezhet a fogantatás szempontjából, mivel a megtermékenyített petesejt nem lesz képes a petevezetéken keresztül eljutni a méhbe. A petevezető egyszeri gyulladása is megzavarhatja a megtermékenyülést, továbbá a méhen kívüli terhesség kockázata minden egyes petevezeték gyulladással nő.

Az elzáródás lehet egy vagy kétoldali. (Előbbi esetben a megtermékenyülés nem kizárt, csak kisebb a valószínűsége.) Lehet teljes, vagy részleges. Utóbbi esetben a spermiumok átjuthatnak a petesejthez, a sokkal nagyobb embrió viszont nem jut le a méhbe – méhen kívüli terhesség alakul ki.
Kezelése régebben csak műtéti lehetett, vagy sikerült létrehozni az eredeti anatómiai állapotot, vagy nem. Ha nem, a nő soha sem szült gyermeket. Ma – természetesen ha a műtét sikertelen – az In Vitro Fertilizáció (lombikbébi program) egyik fő indikációja.

Endometriózis. Endometriózisról beszélünk, ha a méhszövet a méhen kívül beágyazódik, és növekedésnek indul, befolyásolva a petefészkek, a méh és a petevezetők működését. Ezek a beágyazódott szövetek rendesen reagálnak a hormonális ciklusra, növekednek, majd minden hónapban nyálkahártyájuk vérzés kíséretében lelökődik, párhuzamosan a méh nyálkahártyájával, igy a legkülönbözőbb tünetekkel járó kórképeket okozhatja. Többek között elzárhatja a petevezetéket, elterelheti a kilökődő petesejtet a méhkürtbe (petevezeték) vezető útról, hegesedéshez, gyulladáshoz vezethet. Nagyon gyakran kismedencei fájdalom és meddőség is kialakul.

Kezelése roppant nehéz. Általában gyógyszeres, de lehet műtéti is. Gyógyszerrel megpróbálják teljesen leállitani a női ciklust, abban reménykedve, hogy hormonális háttér nélkül ezek a szigetek elpusztulnak. Ha mégsem, műtéttel próbálják kiszedni – de ezzel szét is szórhatják – vagy citosztatikummal – sejtméreggel elölni. Egyik sem egyszerű feladat.

Benignus uterinális fibroidok. A fibroidok a méh falában kialakuló jóindulatú daganatok, amelyek nagyon gyakran alakulnak ki 30 éves kor felett. Időnként meddőséget okozhatnak a petevezetékek elzárásával.

Kismedencei összenövések. Kismedencei összenövésnek valamilyen kismedencei gyulladás, vakbélgyulladás, hasűri vagy kismedencei műtét után, a kismedencei szervek körül kialakuló nagy mennyiségű hegszövetet nevezzük, mely összenövéseket okoz a szervek falai között.

Hüvelyfejlődési rendellenesség
Nagyon ritkán de előfordul. Ilyenkor általában a spermiumok nem jutnak tovább, egyszerű műtéttel kezelhető.

Méhnyaknyák rendellenesség
A méh külső nyílását vastag, nehezen áthatolható nyák zárja el a külvilágtól, melynek szerepe,  hogy megakadályozza a baktériumok, gombák  méh üregébe jutását. Ezt nem csak mechanikusan, hanem az immunrendszer helyi megerősitésével is végzi. A női nemi ciklus során változik vastagsága és összetétele. Nagyon gyakori betegség, hogy ez a védőrendszer túlságosan jól működik, és a spermiumokat sem engedi be, mert

Inszeminációval ez az akadály könnyen legyőzhető. Ilyenkor a spermiumokat a megfelelő előkezelés után egy vékony katéter segitségével a méhbe fecskendezik. Növeli az eljárás sikerét, ha előzőleg a nő ciklusát FSH tartalmú készitménnyel megtámogatták, és az ovulációt mesterségesen, LH szerű hormonnal váltották ki. Ilyenkor 2-3 petesejt jelenléte a cél. Ez ugyan növeli az ikerterhességek kialakulásának veszélyét, de a teherbeesés valószinűségét is.

Egyéb okok

Számos egyéb ok állhat még a meddőség hátterében.

A méh betegségei
A méhben tapad meg és fejlődik az embrió. Ezért nagyon fontos, hogy a méh alkalmas legyen erre a szerepre.  Jóindulatú daganata (myoma) elzárhatja a petevezeték beszájadzását, gátolhatja a megtapadást, kihordást. A méh üregének összetapadása (Asherman-szindróma) ritka állapot, de előfordulhat.
Gyulladásos és egyéb betegségei szintén kezelendők.

Gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek használata meddőség alakulhat ki. Az esetek többségében a meddőség a gyógyszer abbahagyásával rendeződik.

Pajzsmirigy problémák. A pajzsmirigy betegségei – akár alul-, akár túlműködése, felboríthatja a menstruációs ciklust és meddőséghez vezetve.

Daganat és a daganatellenes kezelés. Egyes daganatok, például a női húgyivarszervi daganatok, gyakran súlyos meddőséget okoznak. Mind a sugár-, mind a kemoterápia befolyásolhatja a nők szaporodási képességét. A kemoterápia mind a nőknél, mind a férfiaknál károsíthatja a szaporodást és a termékenységet.

Egyéb megbetegedések. A késői ivaréréssel járó, illetve a menstruáció elmaradását okozó betegségek, pl. a Cushing-kór, a sarlósejtes anémia, a HIV/AIDS betegség, vesebetegségek és a cukorbetegség szintén befolyásolhatják a nők fogamzóképességét.

Koffein bevitel. A túlzott mennyiségű koffeinfogyasztás csökkenti a nők termékenységét.

A tudattalan szerepe

A meddőség egy újabb csoportjába tartoznak azok az esetek, amikor szervi eltérés nem mutatható ki, a kívánt terhesség mégsem fogan meg. A háttérben lelki, tudattalan okok deríthetők fel, így a kezelés is elsősorban pszichoterápián alapul.

További, ritkán előforduló okok is okozhatnak meddőséget, például amikor a méhnyak-nyákban spermium ellenes antitestek mutathatók ki, vagy genetikai eltérésekre derül fény.

A meddő pár kivizsgálása

Az ún. posztkoitális teszt során a közösülést követően eltávolítják a méhnyak-nyákot és ebben vizsgálják az élő spermiumok számát. Segítségével fény derülhet arra, ha esetleg a teherbeesést a nyákban jelenlevő antitestek gátolják.

A petevezetők átjárhatóságának vizsgálata a kivizsgálás egy következő foka. A beavatkozás során kontrasztanyaggal vizsgálják a petevezetők állapotát. Laparoszkópos eljárással vizsgálhatók a kismedencei szervek, például a petefészkek, vagy a petevezetők (azok átjárhatósága) is. Az ún. hiszteroszkópia alkalmazásával a méh belfelszíne is láthatóvá tehető, így kimutathatók az esetleges fejlődési rendellenességek.

Megoldások a meddőségre

A kezelés természetesen mindig az okok ismeretében lehetséges. Egyszerűbb esetben – amennyiben hormonális probléma áll a háttérben – gyógyszeres kezeléssel kiváltható a peteérés.

Ha a petevezetők átjárhatósága akadályozott, akkor műtéti úton lehet esély az elzáródás megszüntetésére.

Az inszemináció módszerét elsősorban akkor alkalmazzák, ha az ondó minősége nem teszi lehetővé a spontán teherbeesést. A peteérést serkentő gyógyszerek alkalmazása után a spermiumokat feljuttatják a méhbe, ezáltal elősegítve a megtermékenyülést.

A “lombikbébi” eljárás során szintén peteérést elősegítő gyógyszereket alkalmaznak, majd a megérett petesejteket leszívják a petefészekből. Az előzetesen előkészített spermiumokkal megtermékenyítik a petesejteket, majd az így keletkezett elő-embriókat néhány napig megfelelő környezetben tartják, az osztódásokat figyelik. A sejtcsomókat ezután bejuttatják a méhbe, ahol szerencsés esetben megtapadva létrejön a terhesség. A fel nem használt elő-embriókat lefagyasztják.

A pár női tagja esetében természetesen a vizsgálat ugyanúgy egy rutin nőgyógyászati vizsgálattal kezdődik, kismedencei ultrahangvizsgálattal kiegészítve.

A peteérés megléte döntő jelentőségű. Ennek felderítéséhez a ciklus adott napjain hormonszint-meghatározásokra van szükség, amit kiegészítenek ultrahangos követéssel is. Hasznos lehet az ébredési hőmérséklet mérése pár hónapig, ebből a szakember fontos következtetéseket tud levonni.

A meddőség bizonyos okait nem lehet korrigálni, azonban egy nő még ennek ellenére is teherbe eshet különböző mesterséges megtermékenyítési technikák, vagy más, a fogamzóképességet helyreállító eljárások segítségével.

A meddőség kezelése függ a meddőség okától, attól, hogy milyen régen áll fenn ez az állapot, mennyi idősek a partnerek és milyen személyes preferenciáik vannak.

A legegyszerűbb módszer a közösülések gyakoriságának növelése. Heti két-három alkalommal történő közösülés fokozhatja a női termékenységet, azonban a túl gyakori ejakuláció csökkentheti a spermium minőségét. A spermiumok 72 órán keresztül is életképesek maradhatnak a női ivarszervekben, továbbá a petesejt a peteérést követően 24 órán keresztül termékenyülhet meg.

Az ovuláció stimulálása hormonokkal

A hormonális kezelés a első számú kezelési mód a meddő nők kezelésében. Ezek a gyógyszerek vagy ovulációt váltanak ki, vagy szabályozzák az ovulációt. Általánosságban hasonlóan működnek, mint a természetes hormonok: a follikulus stimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH), és így idézik elő az ovulációt. A gyakrabban alkalmazott gyógyszerek az alábbiak lehetnek.

• Clomiphen citrát. Ezt a gyógyszert szájon át kell szedni. Alkalmazása a polycisztás ovárium szindróma, illetve más peteérési zavarban szenvedő hölgyeknél jelenthet megoldást. A hormon segítségével a hipofízis több FSH és LH hormont fog felszabadítani, ami aztán a petesejt elősegíti a peteérést.
• Humán menopauzális gonadotropin (hmCG). Ezt a gyógyszert injekció formájában lehet a szervezetbe bejuttatni azon hölgyeknél, akiknél nincs ovuláció, a hipofízis elégtelen működése miatt. A clomiphennel ellentétben, ami magát a hipofízist stimulálja, a humán menopauzális gonadotropin közvetlenül az ováriumot- a petefészket stimulálja. Ez a hormon készítmény FSH-t és LH-t tartalmaz.
• Follikulus stimuláló hormon. Az FSH a petefészkeket stimulálva hozzájárul a petesejtek éréséhez.
• Humán choriogonadotropin hormon (hCG). Clomiphennel humán menopauzális gonadotropinnal, FSH-val kombinációban ez a gyógyszer stimulálja a petefészket és a follikulusokat (tüszőket) peteérésre készteti.
• Gonadotropin-releasing hormon (Gn-RH) analógok. Ez a kezelés gyakran azon hölgyeknél jön szóba, akinek rendszertelen a menstruációs ciklusa, vagy azelőtt ovulálnak, hogy a fő follikulus kellőképpen megérne a hmGC kezelés során. A gonadotropin-releasing hormon analógok segítségével folyamatosan gonadotropin-releasing hormont juttatnak a hipofízishez, amely úgy módosítja a hormontermelést, hogy az orvos indukálhassa a follikulusok növekedését az FSH hormonnal.
• Letrozol. Ez a gyógyszer az aromatáz inhibitorok családjába tartozik. Ezt eredelieg az előrehaladott mellrák kezelésére törzskönyvezték. Az orvosok néha letrozol segítségével próbálják meg elérni, hogy azok a nők, akiknél nincsen spontán ovuláció és nem hatott a clomiphen citrát, ovuláljanak. Jelenleg ez az alkalmazás nincsen hivatalosan engedélyezve és súlyos mellékhatások miatt nem is ajánlatos.
• Metformin. Ez a szájon át kapható gyógyszer az ovuláció elősegítésére használatos. Akkor alkalmazzák, ha a meddőség hátterében az inzulin rezisztenciát tartják a fő oknak. Inzulin rezisztencia játszhat szerepet a policisztás ovárium szindróma kialakulásában.
• Bromocriptin. Ez a gyógyszer azon hölgyeknél lehet előnyös, akiknek menstruációs ciklusa a magas prolaktin szint miatt szabálytalan. Ez az a hormon, ami stimulálja szülés után az anyatej termelődését. A bromocriptin megakadályozza a prolaktin termelést.

Az injekcióban bejuttatott fogamzóképességet növelő gyógyszerek növelik a többes terhességek kockázatát. Igaz, hogy a szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazását követően is nőhet a többes terhesség kockázata, de sokkal ritkábban fordul elő. Gyógyszerek használata esetén folyamatosan vérvizsgálatokkal, hormonszint mérésekkel és ultrahang vizsgálatokkal követni kell follikulus méretét a petefészekben.

Általánosságban minél több embrió fejlődik egyidejűleg, annál nagyobb a koraszülés a kockázata. A koraszülött kisbabák általában nagyobb veszélyben vannak és gyakoribbak a fejlődési rendellenességek is. Ezek a kockázatok jelentősebbek hármas ikrek, mint ikrek esetén. A többszörös terhesség kockázata csökkenthető. Ha az ovuláció kiváltására szükség van a HCG injekciókra, és az ultrahang vizsgálatok azt mutatják, hogy túl sok follikulus fejlődött ki, akkor Ön és orvosa dönthet úgy, hogy kihagynak egy HCG injekciót.

Számos pár esetén azonban a terhesség iránti vágy felülbírálja a többes terhességtől való félelmet. Amikor túl sok magzat fogantatik, egy vagy több embrió eltávolítása fokozhatja a megmaradtak túlélési esélyeit. Ez nagyon súlyos érzelmi és etikai kihívást jelent a legtöbb ember számára. Amennyiben Ön és partnere gondolkoznak a fogamzást segítő gyógyszeres kezelés elkezdésén, beszéljék át részletesen ezt a lehetőséget is orvosukkal a kezelés megkezdése előtt!

Műtéti megoldás

A petevezetékek elzáródása, vagy más rendellenességek gyakran műtétileg helyreállíthatók. A laparoszkópos technikák segítségével nagyon finom műtétek is kivitelezhetők a petevezetékeken.

Az endometriózis miatti meddőséget gyakran nagyon nehéz kezelni. A hormonkezelés annak ellenére, hogy hatékonyan kezeli az endometriózist és a fájdalmat, nem bizonyult hatékonynak a meddőség kezelésében. Hogyha Önnek endometriózisa van, akkor orvosa ovulációs kezelést javasolhat, amely során olyan gyógyszert fog kapni, ami stimulálja vagy szabályozza az ovulációt, illetve amilyet a mesterséges megtermékenyítésnél alkalmaznak.

Mesterséges megtermékenyítés

A mesterséges megtermékenyítés forradalmasította a meddőség kezelését. Minden évben több száz újszülött jön a világra, akik a mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetik életüket. Az orvostudomány eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy számos meddő párnak saját gyereke szülessen.

A mesterséges megtermékenyítés csapatmunkát igényel, így orvosok, pszichológusok, embriológusok, laboratóriumi asszisztensek, nővérek együtt dolgoznak azért, hogy a fogamzás megvalósulhasson.

A mesterséges megtermékenyítés számos eljárást takarhat.

In vitro fertilizáció (IVF)
Ez a leghatékonyabb formája a mesterséges megtermékenyítési technikáknak. Az in vitro fertilizáció során érett petét vesznek ki, majd laboratóriumi körülmények között a partner spermiumával megtermékenyítik, és 3-5 nap múlva az embriót beültetik a méhbe.
A mesterséges megtermékenyítést gyakran akkor javasolják, amikor mind a két petevezető elzáródik. Széles körben alkalmazott számos más rendellenesség esetén is, így például endometriózisban, a méhnyak elváltozásai miatt, ovulációs rendellenességekben, továbbá ha férfi áll a meddőség háttérben, illetve ha nem találják meg pontosan a meddőség okát.

Intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI)
Az eljárás során egy mikroszkópos technika segítségével egy spermiumot közvetlenül a petesejtbe injektálnak (fecskendeznek be), majd az in vitro fertilizációs eljáráshoz hasonlóan beültetik a méhbe. Ez az eljárás különösen kedvező hatású az olyan pároknál, akiknél a hagyományos in vitro fertilizáció sikertelen volt. Különösen magas a siker aránya azoknál, akiknek alacsony a spermium koncentrációja.

Asszisztált beágyazódás
E technika segítségével az embrió méhbe történő beágyazását próbálják meg segíteni. A mesterséges megtermékenyítés akkor működik a leghatékonyabban, ha a méh egészséges, jól reagál a fogamzást elősegítő hormonokra, az ovuláció rendszeres, vagy donor petesejtet alkalmaznak. Fontos továbbá az is, hogy a spermium egészséges legyen, ha nem, akkor pedig donor spermium álljon rendelkezésre. Általában a mesterséges megtermékenyítés sikerességi aránya 32 éves kor felett csökken.

Milyen szövődményekkel járhat?

Többes terhesség. A mesterséges megtermékenyítés leggyakoribb szövődménye a többes terhesség. Az, hogy hány embriót tart meg a pár, az egyértelműen az Ő saját döntésük. Ha túl sok embrió fogan meg, lehetséges egy, vagy több embrió eltávolítása. Ezzel a többiek túlélési esélye növelhető meg.

Petefészek hiperstimulációs szindróma. Abban az esetben, ha a petefészkeket túlstimulálják, a petefészek megnagyobbodhat, fájdalmassá válhat és puffadtság érzést okozhat. Általában az enyhe-közepes tünetek kezelés nélkül megszűnnek, de előfordulhat, hogy a terhesség késlelteti a regenerálódást. Ritkán folyadék szaporodik fel a hasüregben és a mellkasban, légszomjat és mellkasi teltségérzést okozva. Ez a folyadékgyülem csökkentheti a keringő vértérfogatot és a vérnyomást. Nagyon súlyos esetben azonnali beavatkozásra lehet szükség. Fiatal nők, illetve policisztás ovárium szindrómában szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakulhat ki ez a mellékhatás.

Vérzés vagy fertőzés. Mint minden invazív eljárás során, a mesterséges megtermékenyítéskor is fennáll a vérzés vagy fertőzés veszélye.

Alacsony születési súly. Az alacsony születési súly leggyakoribb oka a többes terhesség. A mesterséges megtermékenyítés gyakran többes terhességet eredményezhet, továbbá a mesterséges megtermékenyítés útján fogant csecsemőknél amúgy is gyakoribb az alacsony testtömeg.

Születési rendellenességek. Van némi aggodalom a születési rendellenességek és a mesterséges megtermékenyítés között fennálló esetleges kapcsolatot illetően. Jelenleg azonban további kutatások szükségesek a kapcsolat jellegét illetően. Mérlegelje ezt az eshetőséget is. A mesterséges megtermékenyítés mindentől függetlenül a leghatékonyabb módja a meddőség kezelésének.

Etikai kérdések. A mesterséges megtermékenyítés esetén nagyobb a többes terhesség kockázata, mivel általában több megtermékenyített petesejtet ültetnek be a méhbe, éppen azért, hogy fokozzák annak a valószínűségét, hogy legalább egy megmarad. In vitro fetilizáció során gyakori vérvizsgálatokra és napi hormon injekciókra van szükség.

Kockázatok. A mesterséges megtermékenyítés esetén nagyobb a többes terhesség kockázata, mivel általában több megtermékenyített petesejtet ültetnek be a méhbe, éppen azért, hogy fokozzák annak a valószínűségét, hogy legalább egy megmarad. In vitro fertilizáció során gyakori vérvizsgálatokra és napi hormon injekciókra van szükség.

Felhasznált  források: www.timmermann.hu, www.webbeteg.hu