Egy olyan tünetegyüttesre szeretnénk felhívni a figyelmet, mely egyre gyakoribb a fiatal felnőtt nők körében és amely manapság a vezető női meddőségi ok. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) elnevezés csalóka, hiszen az elnevezés a betegségnek csak egyetlenegy tünetére utal, miközben a diagnózis kimondásához az alábbi három tünetcsoportból bármely kettő megléte elégséges:
- peteérési vagy menstruációs zavar (rendszertelen a havivérzés vagy a ciklus során nem figyelhető meg peteérés)
- a férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasra történő hízás) vagy laboratóriumi jelei (pl. emelkedett tesztoszteron szint)
- policisztás petefészkek észlelése ultrahanggal (ilyenkor mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el).
Ez a betegség megjelenhet közvetlenül a serdülőkor során, a hormonrendszer aktivizálásával együtt, ilyenkor már a kezdetektől nincs rendes ciklusa a fiatal lánynak. De később is jelentkezhet, pl. elhízás következtében, vagy szülés után, mert a terhesség a petefészek hormonális érzékenységét. A nők 10%-át érinti, de sokan nem is tudnak róla vagy csak gyanítják, hogy valami nincs rendben. Sajnálatos nőgyógyászati gyakorlat, hogy a tüneteket inkább „elfedni” igyekeznek és fogamzásgátlót írnak fel. Amint azonban a nő gyermeket szeretne és abbahagyja a tabletta szedését, rögtön visszatérnek a tünetek, sőt, sokkal súlyosabb formában. Manapság a PCOS a vezető meddőségi ok, a legtöbb nő akkor szembesül a PCOS-sel, amikor már hosszú ideje próbál teherbe esni, sikertelenül.
A PCOS pontos oka máig tisztázatlan. A mai orvosi gyakorlatban azonban egyre inkább felismerik, hogy a PCOS és az inzulinrezisztencia (IR) között valamiféle kapcsolat áll fenn. Hol tünetként, hol okként említik, a lényeg, hogy a PCOS-s nők kb. 70-80%-a inzulinrezisztens.
Az inzulinrezisztencia (IR) azt jelenti, hogy az inzulinérzékeny szövetek (máj, perifériás szövetek: agy, izomszövet, zsírszövet) inzulin jelenlétében a normálisnál kevesebb glükózt képesek csak felvenni, ami azt eredményezi, hogy a normális biológiai válasz létrejöttéhez jóval magasabb (kóros mennyiségű) inzulin mennyiségre van szükség. Kialakul az inzulinrezisztenciához kapcsolódó állapot, melyet hyperinzulinémiának nevezünk, és jellemzője a jelentősen megemelkedett inzulinszint a vérben.
Az inzulinrezisztencia oka leginkább genetikai, de önmagában az öröklött genetikai hajlam nem elegendő a betegség kialakulásához. Az inzulinrezisztencia megjelenésében fontos szerepet kapnak a megváltozott életmódból adódó környezeti tényezők:
- a helytelen táplálkozás (rendszertelen, ritka étkezések, túlzott kalória-bevitel, a rostszegény táplálkozás, a zsírdús, telített zsírsavakban gazdag ételek preferálása)
- fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasra lokalizálódó elhízás
- a mozgásszegény életmód (rendszeres sport hiánya ugyanúgy, mint a közlekedés gépesítettségéből fakadó mozgáshiány)
- a fokozott stressz.
A PCOS és az IR kezelése gyakorlatilag ugyanaz, hiszen ha nagyjából állandó szinten tartjuk az inzulin értékét a szervezetben, akkor helyreáll a petefészek működése is. Tehát a gyakorlatban ma a PCOS-ok és inzulinrezisztensek ugyanazt a kezelést kapják. Ez a kezelés teljes életmódváltással jár:
- megfelelő diéta (napi ötszöri étkezés, szénhidráttartalom és kalóriák figyelése hasonlóan a cukorbetegek diétájához; valamint a cukortartalmú és a fehér lisztet tartalmazó ételek kerülése)
- rendszeres sport – a mozgás ugyanis nagyon fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében.
- Szükség esetén gyógyszerrel (általában metformin-hidroklorid hatóanyagú készítménnyel, mint pl. Metformin, Merckformin) is segíthető az inzulinszint beállítása.
- A diéta, a mozgás és a gyógyszeres kezelés együtt „hármas alapkezelés” néven vált ismertté, amely mostanában kiegészült egy újabb igencsak fontos összetevővel, a lelki pillérrel.
Az életmódváltás teljesen átalakítja eddigi életünket, és ebben az újraépített életünkben kell megtalálnunk újra az egyensúlyt. Az egyensúly elérése és megtartása pedig sokkal könnyebb akkor, ha pszichés alapozás, a lelki pillér is kellően erős mindehhez. A pszichés alapozás elengedhetetlen része a megfelelő önismeret: a pcos-oknak szervezett önismereti pszichodráma csoportunk pont ebben tud segíteni.
Két évvel ezelőtt szerveztük az első ilyen 120 órás pszichodráma csoportunkat, és mi, vezetők is nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk. (Nem véletlenül szerveztük a csoportot: egyikünk érintett, inzulinrezisztens, aki saját bőrén is megtapasztalta, hogy a pszichodráma módszere mennyit tud segíteni ennek az állapotnak az elfogadásában.)
A legfontosabb, ami kiderült az első csoporttal való munka során, hogy a PCOS, amely testi szinten is nehezíti a nőiség megélését (elég csak a látható tünetekre gondolni, szinte csupa férfias dolog: hasra hízás, hulló haj, erőteljes szőrösödés, férfihormon túlsúly, stb.) lelki szinten is komoly problémákat okoz a női szerepekben (nővé érés, párkapcsolat, anyaság). Ezekkel a témákkal rengeteget dolgoztunk és a csoport tagjainak elért eredményei is eköré szerveződnek: többen kiléptek a rosszul működő párkapcsolatukból és mertek új párkapcsolatot kezdeni, volt, aki több év hármas alapkezelés mellett a csoport második felében kezdett el spontán és rendszeresen menstruálni és párkapcsolata is lett (több év “szingliség” után). Az egyik lány a csoport hatására tudta elkezdeni a diétát és a mozgást, amitől látványosan fogyni kezdett, ciklusa rendeződött, és újra egyetemre kezdett járni a munka mellett. És lett egy kismamánk is, aki most nyáron szülte meg a kisfiát.
Bebizonyosodott, hogy ha a lélek dolgai rendben vannak, könnyebben megy a gyógyulás, könnyebb betartani a kezeléseket. Akik készek a változásra, az önismeret mélyítésére, de ehhez szükségük lenne egy megtámogató, elfogadó közegre, azok a http://www.pszichodramapcos.hu honlapon érdeklődhetnek aktuális csoportjaink iránt.
Papp Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichodráma vezető
Cserges Enikő pszichológus, pszichodráma vezető
