papa_mama

A természetesen családtervezés módszerei – bár céljuk eredetileg a fogamzásgátlás – segítségünkre lehetnek testünk működésének megismerésében, a termékeny napok meghatározásában és az esetleges terméketlenség okának feltárásában is. Ha nem jön a baba, érdemes ezeket a módszereket kipróbálni a termékeny napok meghatározására.

A termékeny napok természetes jeleiről részletesebben a cikkben olvashatunk.

E módszerek jelen ismertetése nem elég mély ahhoz, hogy fogamzásgátlásra alkalmazzuk őket! Ha ez a cél, további ismeretek szükségesek és figyelembe kell venni azt is, hogy csak a körültekintő tanulás és gyakorlás után várható el bármelyik módszer ígért biztonsága.

Az Ogino-Knaus-féle naptármódszer

Az első, tudományos igénnyel kidolgozott természetes módszer az Ogino-Knaus módszer, közismert neve a számolgatós v. naptármódszer. A nő ciklusának hosszából egyszerű képlet alapján kiszámíthatja, hogy ciklusa elején és végén hány napot tekinthet terméketlennek. A naptármódszer fölfedezői dr. Kyusaku Ogino japán és dr. Hermann Knaus bécsi nőgyógyász, akik egymástól függetlenül állapították meg a nők termékeny és terméketlen napjait még az 1930-as években. A naptármódszer nevét onnan kapta, hogy alkalmazásához az ún. menstruációs naptárra van szükség. A módszer azt feltételezi, hogy az ovuláció legtöbbször a ciklus 14. napján következik be. A nőnek minden hónapban a menstruáció napjait be kell jegyeznie a naptárba legalább egy éven át. Így pontos képet kap arról, hogy a ciklusa – mely a menstruáció első napjával kezdődik és a következő vérzés előtti napig tart – hány napos szokott lenni. Az így feljegyzett ciklusok közül ki kell választani a legrövidebbet, melynek hosszából 18-at levonva megkapjuk a termékeny időszak kezdetét, a leghosszabb ciklus hosszából pedig 11 napot levonva kapjuk a termékeny időszak végét.

A módszer nem tud alkalmazkodni a ciklus változásaihoz, tehát csak olyan nők alkalmazhatják, akiknek pontos, rendszeres a menstruációjuk. Viszont kevés nő menstruál napra pontosan, így hosszabb vagy rövidebb ciklusban a tüszőérés is későbbre vagy előbbre tolódhat. A ciklusok változékonysága miatt nem tartják biztonságosnak, ezért nem is ajánlják olyan nők számára, akik szeretnék elkerülni a fogamzást.

Döring-féle hőmérőzéses módszer (van de Velde, Hillebrand)

Henrik van de Velde holland nőgyógyász már 1904-ben észrevette, hogy fiatal, nemileg érett nőknél az ébredési testhőmérséklet reggel mindig változásokat mutat. A ciklus első felében mindig alacsony, majd a ciklus második részében emelkedett hőmérsékleti értékek észlelhetők. Ő hangsúlyozta, hogy ez a hőmérsékletemelkedés a peteérésnek lehet hírnöke, de ennek bizonyításával adós maradt. Wilhelm Hillebrand hívta föl a figyelmet 1934-ben elsőként arra, hogy alapvető összefüggés van a nő testhőmérsékletének ciklusszerű változásai és a cikluson belül ismétlődő termékenység között. A módszert 1954-ben Gerhard Döring müncheni nőgyógyász tette szélesebb rétegek számára ismertté, rövid és közérthető leírás formájában.

Az érett petesejt tüszőből való kilökődése, vagyis az ovuláció után a női test alaphőmérséklete megemelkedik, és egészen a következő menstruáció kezdetéig ezen az emelkedett szinten marad. Ez a hőmérsékletugrás reggelenkénti hőmérőzéssel kimutatható. Háromnapi megemelkedett hőmérséklet után a ciklus hátralevő részében nagy valószínűséggel nem következhet be a fogamzás. Így állapíthatjuk meg a ciklus végi terméketlen időszakot. A ciklus eleji terméketlen időszakról ez alapján sajnos nincs információnk. A módszer biztonságát csökkenti, hogy zavaró körülmények (pl. láz, gyógyszerek, stresszhatás, stb.) félrevezethetik a megfigyelőt.

A naptármódszer és a hőmérőzés kombinálása

Klinikai vizsgálatok szerint a ciklus első 5 napja terméketlennek tekinthető, ha az e1őző ciklusban volt tüszőrepedés, azaz kimutatható volt a hőmérséklet-változás. (A ciklus napjait a menstruáció első napjától kezdjük számolni!)
Ha a nő ismeri előző 12 ciklusának hosszát, statisztikai alapon, egy egyszerű szabály segítségével a ciklus első 5 napjához még néhány terméketlen napot számíthat, de semmi biztosíték sincs arra, hogy egy “rendhagyó” ciklusban ezeken a napokon nem esik teherbe. Ennek ellenére sok nő a hőmérőzéssel együtt elég biztonságosan alkalmazhatja ezt a módszert.
Ma már több országában forgalmaznak olyan programozott hőmérőt, mely egyszerűsíti a mért adatok feldolgozását, de az ilyen hőmérők meglehetősen drágák, és ezeknél biztonságosabb természetes módszer is létezik.

A Billings-féle módszer

A módszer alapja a méhnyakban termelődő, és a petefészek hormonjainak ellenőrzése alatt álló nyák figyelemmel kísérése. A méhnyaknyák a hüvelybemenetnél észlelhető, és mennyisége ill. minősége a ciklus során jellemzően változik. A legkorábbi utalás az orvosi irodalomban erre a váladéktünetre az 1850-es évekből származik. W. T. Smith már ekkor leírta, hogy a fogamzás akkor a legvalószínűbb, amikor a nyák a legfolyékonyabb állapotában van. J. M. Sims 1868-ban rámutatott a nyák fontosságára, amikor először írta le a spermiumok életképességének közösülés utáni tesztjét. 1933-ban Franciaországban a petefészket laparotómia útján közvetlenül vizsgálták, meghatározták az ovuláció idejét és annak egyértelmű összefüggését a termékeny típusú nyákkal. Dr. Hermann Knaus professzor az 1930-as években a méhnyaknyákot a közeledő peteérés egyetlen látható jelének tartotta. Az 1950-es évektől kezdve Evelyn és John Billings, ausztráliai orvosházaspár olyan ismertetőjel után kutatott, mely minden nő számára lehetővé teszi, hogy termékenységének napjait saját maga megállapíthassa azáltal, hogy megfigyeli azokat a változásokat, amelyek a ciklusának félideje körül szervezetében lejátszódnak. A kutatás során figyelmük a méhnyaknyákra terelődött. A házaspár megfigyelte a méhnyaknyák jelenlétét és minőségének változását a ciklus során, amely a hüvelybemenetnél egyértelműen észlelhető. Véleményük szerint a nők 70%-a meg tudja figyelni a méhnyaknyákot. 1964-ben jelent meg John J. Billings „Az ovulációs módszer” című könyvének első kiadása. 1966-tól kezdve már tanfolyamokon oktatták ezt a peteérést észlelő módszert, melyet fölfedezője után Billings módszernek neveznek.

A Billings-módszer (ovulációs módszer) alapja az a tudományosan ellenőrzött és igazolt felfedezés, hogy a méhnyakban termelődött nyák a fogamzóképesség legmegbízhatóbb jele. E nyák minőségének megváltozása a tüszőrepedés bekövetkezését mutatja, valamint jelenléte nélkül a hímivarsejtek a nő szervezetében életképtelenek.

A hüvelybemenetnél észlelhető méhnyaknyák minősége a ciklus során jellemzően változik, vagyis a ciklus eleji terméketlen időszakban még nem észlelhető, majd fokozatosan sűrű, csomós, kevés nyák jelenik meg. Ez a tüszőrepedés előtt és alatt híggá, nyúlóssá, áttetszővé válik, és mennyisége is megnő. A tüszőrepedés utáni, terméketlen időszakban ismét sűrű, csomós, kevés nyák észlelhető, mely el is tűnhet.

A tüszőérés megkezdődését jelzi a nyák termelődése. A nyák a hüvelyen végig haladva mindig kijut a vulvára, így soha nincs szükség a nyák hüvelyen belüli vizsgálatára. (Ez azért fontos, mert a nők többsége idegenkedik a belső vizsgálattól.) a nyák síkossága, csúszóssága, nyújthatósága jelzi a nőnek, hogy amit érez, az nem hüvelyváladék. (A hüvelyváladék sohasem síkos, nem csúszós. A síkos érzet teszi lehetővé, hogy vakok is sikeresen megtaníthatók erre a módszerre.)

A tüsző megrepedését a nyák síkosságának a megszűnése jelzi. Ennek az az oka, hogy a tüszőrepedés után termelődő sárgatesthormon a nyák biofizikai jellemzőit megváltoztatja. Ez abban nyilvánul meg, hogy a nyák síkossága, csúszóssága észrevehetően megszűnik.

A Billings-módszerrel biztonságosan meg lehet állapítani a tüszőérés megindulását, az érés idejét, valamint az érett tüsző megrepedésének, ezáltal a petesejt szabaddá válásának a megtörténtét. Így teszi lehetővé a női ciklus élettani jelenségeinek tudatos nyomon követését. Mivel a vizeletürítés minden embernél élettani szükséglet, így a vulvánál történő megfigyelés nem igényel külön időt. Vizeletürítés e l ő t t (!) papírzsebkendővel vagy toalettpapírral kell a hüvelynyílást megtörölni. Akkor érezhető, hogy van-e síkosság, csúszósság, van-e valamilyen váladék a papíron. Ha van, akkor a síkosság, nyújthatóság dönti el, hogy nyák, vagy hüvelyváladék, amit észlelni lehet.

A Billings-féle ovulációs módszer Eu-ban nem terjedt el számottevően, mert a gyakorlati megbízhatósága éppen ezen a kontinensen maradt el a konkurens módszerekétől. Azok a párok azonban, akiknek nem elsődleges szempontjuk a nagy biztonság, megelégedettséggel alkalmazzák.

A Billings-módszer nehézsége a terméketlen és a termékeny típusú nyák közötti átmeneti típus megkülönböztetése a tipikusan terméketlentől. Ez hosszabb tanulási időt igényel. A bizonytalanság viszont a “tilos” napok számát növeli, ha a módszert a terhesség elkerülésére használják. Ez a hátránya – magas ára mellett – a nálunk is kapható törpemikroszkópnak is, mely a termékeny és terméketlen típusú nyák (vagy nyál) különböző kristályosodási képe alapján ad tájékoztatást arról, hogy a nő a terméketlen vagy a termékeny időszakban van-e.
Néhány országban már olyan eszköz is kapható, mellyel a nyák mennyisége mérhető, és ebből lehet a termékenységre következtetni. Azonban ennek az eszköznek a használata sem elegendő önmagában a fogamzás biztos elkerülésére. Mindegyik nyákvizsgálati módszer bizonytalansága csökkenthető, ha kiegészíti a hőmérőzés.

A tüneti-hőmérőzéses módszerek

Több termékenységi tünet (az ébredési hőmérséklet és a méhnyaknyák, esetleg kiegészítve más tünetekkel) párhuzamos megfigyelését jelentik. A gyakorlati alkalmazás során lényegesen megbízhatóbbak, kifejlesztése John és Sheila Kippley, Joseph Rötzer, Anna Flynn és mások nevéhez köthető. Ezen módszereket fejlesztette tovább és szintetizálta egy német munkacsoport (Arbeitsgruppe NFP).

Két vagy több termékenységi tünet párhuzamos megfigyelésével és értékelésével olyan biztonságos családtervezési módszert kapunk, melynek hatékonysága – ha a fogamzás elkerülésére használják – megközelíti a legújabb kombinált fogamzásgátló tabletták hatékonyságát, és fölülmúlja például a méhen belüli eszközök hatékonyságát.
A két legkönnyebben észlelhető termékenységi tünet: a hőmérséklet és a méhnyaknyák megfigyelését kiegészítheti a méhszáj keménységének és zártságának tapintással való önvizsgálata és különböző szubjektív jelek érzékelése (mellfeszülés, középidős fájdalom). Több tünet párhuzamos változása egymást megerősítve jelzi a termékeny időszak kezdetét és végét.

Magyarországon is kaphatóak olyan eszközök, melyek a termékenység különböző jeleit észlelhetővé teszik a nő, illetve a házaspár számára. Ilyen például a progeszteron vagy az LH hormon mennyiségét a vizeletből színreakcióval érzékelő tesztcsík.

A legegyszerűbb, szinte költségmentes, ugyanakkor a fogamzásgátló tablettákéval összemérhető hatékonyságú, önmegfigyelésen alapuló tüneti hőmérőzéses módszer első kidolgozása az amerikai Kippley házaspár nevéhez fűződik. Könyvük fordítása magyarul is kapható (A természetes családtervezés művészete, Szent István Társulat, 1986.).

Felhasznált  források: lexikon.katolikus.hu, www.holnaphonlap.hu, www.communio.hu