Terhességi ultrahang
A vizsgálat
Az ultrahangos vizsgálat veszélytelen, többször is sor kerül rá a terhesség folyamán. A speciális vizsgálófejből sugárnyalábot irányítanak a kismama hasába, a különböző keménységű rétegekről visszaverődő hanghullámokat képernyőre vetítik. Így láthatóvá válik a méhben fejlődő magzat. A vizsgálat által:
-meghatározható a magzat kora,
-megmérhető a magzat,
-kiszűrhető bármilyen látható rendellenesség,
-meghatározható a méhlepény helye, állapota,
-kimutatható az ikerterhesség,
-esetleges rendellenességek kimutathatók a kismama szervezetében,
-pontosan rögzíthető a magzat és a méhlepény helye, magzatvízvizsgálat előtt.
A vizsgálat nem jár fájdalommal. Hüvelyi ultrahang esetén enyhe kellemetlen érzés adódhat a hüvelyi vizsgálófej mozgatásából, azonban normális esetben nem jelentkezhet fájdalom. A vizsgálatot hason vagy hüvelyen keresztül használt vizsgálófej segítségével végzik. A hasi vizsgálatot a kismedencéből kiemelkedő képletek vizsgálatára, míg a hüvelyit a kismedencében megbúvó eltérések felismerésére használják. Egyes esetekben (például a méhlepény tapadásának vizsgálatakor) a kismedencében lévő területek vizsgálatára is a hasi utat választhatják, ekkor azonban telt hólyag szükséges a képalkotás megkönnyítése céljából, míg hüvelyi vizsgálatok esetén a telt hólyag inkább akadályozza a kismedencei szervek pontos megítélését.
Hüvelyi vizsgálatkor a páciensnek hanyattfekvő helyzetben, felhúzott lábakkal kell feküdnie, a vizsgálatot végző szakember a vékony, hosszúkás alakú vizsgálófejre egyszer használatos védőburkot (többnyire gumióvszert) húz. A vizsgálófejet óvatosan a hüvelybe vezeti, ahol azt kíméletesen mozgatva áttekinti a kismedencei szerveket.
A hasi vizsgálat a hasfalon át történik, szintén hanyattfekvő helyzetben. A has bőrére az ultrahanghullámok terjedését könnyítő zselészerű anyagot kennek.
A különböző szövetek különböző mértékben nyelik el és verik vissza a vizsgálófej által kibocsátott ultrahanghullámokat. A vizsgálófej ez utóbbiakat felfogja és érzékeli, majd elektromos jellé alakítja vissza, melyből végül is egy képernyőn – általában kétdimenziós, fekete-fehér – kép jelenik meg.
Hüvelyi ultrahangvizsgálat esetén az üres hólyag, míg hasi vizsgálat esetén többnyire a telt hólyag tekinthető optimálisnak. Célszerű előre tisztázni a vizsgálatot elrendelő orvossal, hogy telt, vagy üres hólyaggal történik-e majd a vizsgálat, mert ezzel a beteg nagymértékben megkönnyítheti az ultrahangvizsgálatot végző szakember munkáját.
A terhesek rutin ultrahangszűrése
Mindenki által ismert, hogy a várandós kismamák terhességük idején több ultrahangvizsgálaton esnek át. Ezek a vizsgálatok rutinszerűen történnek, természetesen nem kötelező, hanem ajánlott vizsgálatok. Mindenkinek jól felfogott érdeke azonban, hogy születendő gyermeke érdekében a tanácsolt vizsgálatokon jelenjen meg.
Az 1992-ben alakult Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság többek között ajánlásokat és szakmai útmutatásokat dolgozott ki a szülészeti és nőgyógyászati ultrahangvizsgálatok javallati körére, illetve a terhesek rutinszűrésére is. A társaság által kidolgozott irányelvek és ajánlások gyakorlatilag hazánkban mindenhol bevezetésre kerültek. A következőkben összefoglaljuk a terhesek rutinszűrését érintő szakmai ajánlásokat.
A társaság a szakmai szempontok messzemenő figyelembevételével a terhesek rutinszűrésére négy, különböző terhességi időben végzett ultrahangvizsgálatot jelölt meg. A könnyebb megjegyezhetőség kedvéért a 8 a kulcsszám. Ez azt jelenti hogy a négy vizsgálat időpontja a terhesség 8, 18, 28 és 38. hetei között javasoltak. Vegyük sorra ezeket.
Az első szűrés a terhesség 8-12. hete között
A vizsgálat célja a terhesség felismerése, a terhesség méhen belüli voltának biztos igazolása, a terhesség korának pontos kiszámítása, az embrió(k) számának, azok élő voltának megállapítása, a durva fejlődési rendellenességek (végtaghiány, koponyacsonthiány, súlyos nyitott gerinc, hasi vagy mellkasi szervek rendellenességei) felismerése. Ikerterhesség esetén felismerhető az elválasztó burok megléte vagy hiánya. Ezek mellett a méh esetleges fejlődési rendellenességei, daganatai (mióma, kétszarvú méh, sövénnyel kettéosztott méh) és a méh környezetének vizsgálata (petefészekciszta) is lehetséges. Általában az utolsó menstruációtól számított 5 hetes terhesség már látható ultrahanggal, de a vizsgálat legoptimálisabb időpontja a 12. hét körül van. Ennek magyarázata, hogy ekkorra már befejeződik a szervfejlődés időszaka, új szervek már nem fejlődnek, hanem a későbbiekben csak növekszenek, így egyes szervek durva hiánya szerencsés esetben már ekkor felismerhető.
A második szűrés a terhesség 18. hetében
A második vizsgálatot a terhesség 18. hetében végzik, már hasi úton. A fejlődési rendellenességek felismerése szempontjából ez a legfontosabb ultrahangvizsgálat. Ekkor már rendelkezésünkre áll a 16. terhességi héten levett anyai vérből vizsgált szérum-AFP eredménye is. Fontos, hogy a vizsgálat a fenti vérvizsgálati eredmény birtokában történjen meg. Azért fontos ez, mert ha az AFP értéke nem esik a normál tartományba, úgy célzottan keressük az AFP eltérésének esetleges magzati okát/okait is (lásd bővebben a szérum-AFP-ről írtakat). Ebben a terhességi korban végzett vizsgálattal felismerhetők a durva vagy kevésbé markáns magzati fejlődési rendellenességek. Itt fontos kiemelni, hogy korántsem minden betegség, magzati fejlődési rendellenesség ismerhető fel, csak azok, amelyek a magzat szerkezeti, anatómiai eltérésében nyilvánulnak meg, de ezek közül sem mindegyik és nem minden esetben. Tudnunk kell, hogy az ultrahangvizsgálat és az anyai szérum-AFP együttes alkalmazásával az egyes magzati anatómiai rendellenességek változó találati arányban ismerhetők fel. A nyitott gerinc felismerésének találati aránya például 65-70%. Ez azt jelenti, hogy a maradék %-ban a betegség nem kerül felismerésre annak ellenére, hogy a vizsgálatot tapasztalt szakember végezte nagy körültekintéssel. Ez nem szakmai hiba, csupán a diagnosztika pontossága jelenleg ilyen. Talán elszomorítóan hangzik, de gondoljunk bele, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a méhen belüli magzatot még látni sem tudtuk és életműködésének vizsgálatára csak a szívhanghallgatás adott egyedüli lehetőséget!
A harmadik szűrés a terhesség 28-32. hete között
Ebben a terhességi korban a vizsgálat már nagyrészt szülészeti szempontból jelentős. Ekkor már felismerhető és vélelmezhető a magzat esetleges növekedésbeli elmaradása, a magzatvíz mennyiségi eltérése a normálistól, a lepény ultrahangszerkezete, ikerterhesség esetén a két (vagy több) magzat esetleges súlybeli eltérése. Néhány magzati fejlődési rendellenesség felismerése is csak ekkor lehetséges. A magzati vesemedence-tágulat vagy agykamratágulat, melyek lehetnek szerzett elváltozások is, a terhesség középső harmadában válhatnak nyilvánvalóvá.
A negyedik szűrés zömmel szülészeti szempontból jelentős
Az utolsó vizsgálatot a terhesség legvégén, a 38. héten végzik el. A vizsgálatkor a magzat(ok) elhelyezkedése, becsült súlya, a lepény érettségi foka, a magzatvíz mennyisége és a magzat egyes biometriai adatai határozhatók meg. Felismerhető a lepény alatti vérömleny (haematoma), elvégezhetőek a magzat esetleges méhen belüli veszélyeztetettségét megítélni hivatott speciális vizsgálatok.
A fenti vizsgálatok elvégzése minden terhes számára ajánlatos. Abban az esetben, ha a vizsgálat felveti, vagy egyértelműen alátámasztja a magzati fejlődési rendellenesség, betegség lehetőségét vagy meglétét, a terhest genetikai centrumba kell irányítani, ahol a genetikai tanácsadásban, az ultrahang-diagnosztikában, a genetikai vizsgálatok végzésében és az eredmények helyes értékelésében jártas szakembergárda várja az aggódó párt.
Az UH korlátai
Fontos megjegyezni, hogy a terhességi ultrahang vizsgálat nem képes minden rendellenességet és problémát kiszűrni, azaz egy negatív UH lelet sosem garancia arra, hogy a baba teljesen egészséges. Néhány rendellenességet nagyon nehéz észrevenni, vagy biztosra venni.
Előfordulhat, hogy bizonyos problémákat, mint például a vízfejűséget, csak a többedik UH vizsgálatnál fedeznek fel, hiszen a baba méhbeli helyzete komolyan befolyásolja azt, hogy a magzat részeit, például a szívet, az arcot, a gerincet mennyire pontosan lehet megfigyelni. Sokszor a következő napon újabb vizsgálatra hívják be a kismamát, remélve, hogy addigra a baba másképp helyezkedik.
Az UH által szolgáltatott képek meghökkentően élesek tudnak lenni, ha a kismama vékony, és sok a magzatvíz, azonban frusztrálóan homályosak egy túlsúlyos, kevés magzatvízzel rendelkező páciens esetén. És mint minden hasonló szakmában, itt is óriási különbségek vannak a vizsgáló személy képességében, képzettségében, gyakorlatában, tehetségében. Az UH készülékek folyamatos fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre korábban ismerjük fel a magzati problémákat, azonban sok “álpozitív” és “nem tudjuk biztosan, hogy tényleg gond van-e” diagnózist is hoz, melyek mértéktelenül sok felesleges aggódásnak teszik ki a kismamákat.
Felhasznált források: www.geocities.com, www.vitalitas.hu, www.ob-ultrasound.net
