Terhességi szűrővizsgálatok az első trimeszter során
A terhesség az az időszak, amely során egy nő méhében magzat fejlődik, majd világra jön az újszülött. A klinikai laboratóriumi vizsgálatok széles választéka kapcsolódik a terhességhez, a kezdeti időszaktól egészen az újszülött életének első napjáig. Ezen meghatározások közül néhányat minden nő esetében elvégeznek a terhesség egy adott időszakában, míg másokra abban az esetben van szükség, ha egy bizonyos állapotot vagy rendellenességet szeretnének kimutatni. Bizonyos vizsgálatokat azon nők esetében végeznek el, akiknek az életkora vagy az életmódja fokozott kockázati tényezőt jelent a terhesség kihordására, illetve a szülésre. Más vizsgálatokat a nő vagy a partnere egyéni, illetve családi kórtörténete alapján választanak.
Ezeknek a vizsgálatoknak az a célja, hogy megállapítsák velük azokat a meglévő elváltozásokat, amelyek befolyásolhatják az anya vagy a magzat egészségét, felismerjék és azonosítsák az esetlegesen felmerülő problémákat, megbecsüljék, hogy van-e a magzatnak kromoszóma- vagy genetikai rendellenessége.
A legtöbb rutinvizsgálat a fertőzésekre, a leendő terhességet befolyásoló terhesség előtti betegségre, illetve a terhesség alatt fellépő rendellenességekre irányul.
Az alábbiakban néhány rutinszerű, illetve ritkábban végzett vizsgálat leírása található. Ezek közül nem mindegyiket végzik el minden nőnél, csak mindig az adott állapotnak és időszaknak megfelelőt.
Az első trimeszter. (A terhesség első 12 hete)
Ha nem történt megelőző orvosi kivizsgálás, akkor az első terhesgondozás alkalmával a szakorvos kéri mindazokat a laboratóriumi vizsgálatokat, amelyek „A fogamzás előtt” című fejezetben szerepelnek. Emellett elvégeznek néhány kiegészítő vizsgálatot is. Ezek alapján értékelik a továbbiakban az anya egészségi állapotát, és határozzák meg az esetlegesen szükségessé váló beavatkozásokat. „A fogamzás előtt” című fejezetben felsoroltakon kívül a leggyakoribb vizsgálatok a következők:
- Terhességi teszt
- A vizelet vizsgálata cukorra és/vagy fehérjére
- Vizelettenyésztés és érzékenységvizsgálatHa fennáll a veszélye, hogy a születendő gyermeknek kromoszóma vagy genetikai rendellenessége van, akkor chorionboholy biopsziát követően elvégzik a megfelelő genetikai vizsgálatot is.
- Chorionboholy biopszia
Terhességi teszt
A laboratóriumi terhességi vizsgálatok a diagnózis megerősítésére szolgálnak.
A terhességi tesztek mindegyike azonos anyagnak, a terhes nő méhlepénye által termelt humán choriongonadotrop hormonnak (hCG) a meghatározását végzi. A terhesség során termelt hCG két-három naponként megduplázódik, majd a terhesség második vagy a harmadik hónapjában egyenletessé válik.
A minőségi (kvalitatív, pozitív/negatív) vizelet- és vérvizsgálatok a hCG-t korán, a fogamzást követő két hét után képesek kimutatni. A mennyiségi (kvantitatív) terhességi tesztek a hCG aktuális mennyiségét mérik a vérből. A terhesség során a nők hormontermelése némileg különböző mértékű, de minden normál terhességnél a hCG koncentrációjának a gesztációs hetekre megállapított tartományba kell esnie. Ha ez nem következik be, a kvantitatív hCG-vizsgálatot pár naponként megismételhetik, hogy ellenőrizzék a hCG-koncentráció változását.
Az elvártnál alacsonyabb hCG-szint eredhet abból, hogy nem pontos a terhességi kor meghatározása, vagy a magzat fejlődése nem megfelelő, amely vetéléshez vezethet. A hCG meghatározását ilyenkor megismétlik, és az eredményt összevetik az ultrahangos vizsgálat eredményével. (Az ultrahangos vizsgálattal a fejlődő magzat méretét hasonlítják össze a terhesség ezen időtartamára várt mérettel.) Az ectopiás, vagyis méhen kívüli terhesség esetén az elvártnál alacsonyabb a hormonszint, ráadásul lassabban emelkedik, mint amire számítani lehet. Sikertelen terhesség esetén a hCG-szint stagnál vagy visszaesést mutat.
A vizelet vizsgálata cukorra és/vagy fehérjére
Minden terhesgondozáson történő megjelenéskor megkérik a várandóst, hogy adjon vizeletmintát, amelyet cukor- és/vagy fehérjeürítésre vizsgálnak.
Bár kis mennyiségű glükóz normálisan is megjelenhet a vizeletben, a magas szint a terhességi cukorbetegségre (gesztációs diabétesz), a későbbi életkorban kialakuló 2-es típusú diabétesz egyik formájára utalhat. A terhességi diabéteszes nők körülbelül ötven százalékánál a későbbi életkorban kialakul a 2-es típusú diabétesz. Azoknak a nőknek, akiknek egy korábbi terhességükben terhességi cukorbetegségük volt, a következő terhességük során is nagy valószínűséggel ugyanez lesz. A gesztációs diabéteszre vonatkozó vércukorvizsgálatot rutinszerűen elvégzik a második harmad alatt is.
Ha kialakul a gesztációs diabétesz, a vércukor normál szinten tartásához diétára, esetleg inzulinos kezelésre vagy mindkettőre szükség lehet. Egy nem ellenőrzött diabétesz esetén az anyánál úgynevezett praeeclampsia alakulhat ki. A praeeclampsia általában nem jelenik meg a terhesség második feléig. A tünetek közé tartozik a magas vérnyomás (hipertónia), el nem múló ödéma, fertőzések, és nagy mennyiségű fehérje megjelenése a vizeletben. Az anyai magas vércukorszint a magzat kóros növekedéséhez és fejlődéséhez vezethet. A magas, nem ellenőrzött vércukorszint által kialakult komplikációk szükségessé tehetik a szülés idő előtti megindítását is. Bár kis mennyiségű fehérje normálisan is megjelenhet a vizeletben, a magas szint a hólyag és a vese fertőzésére utalhat.
Vizelettenyésztés és érzékenységvizsgálat
A vizeletelvezető rendszer fertőzései gyakran okoznak olyan tüneteket, amelyek szükségessé teszik a terhes nő kezelését. A baktérium azonban úgy is jelen lehet a vizeletben, hogy nem okoz észrevehető panaszokat. Ez az oka annak, hogy sok orvos rutinszerűen kér vizelettenyésztést a terhes páciensei számára.
Kezelés nélkül ezek a baktériumok a hólyagból feljuthatnak a vesékbe. A vesében kialakult fertőzés csökkenti a vesék működését, ezért a kimutatott baktérium ellen antibiotikumos kezelést célszerű alkalmazni. A kezelést követően új vizeletmintára van szükség annak igazolására, hogy a baktériumos fertőzés elmúlt.
A vizelettenyésztés korlátai:
A vizeletminta gyűjtése előtt végzett nem megfelelő tisztálkodás a vizeletminta szennyeződését eredményezheti, a hüvely vagy a bőr területéről baktérium kerülhet a mintába. Ezek a baktériumok általában nem okoznak fertőzést, de a vizsgálat során elfedhetik az ártalmas baktériumok jelenlétét.
Chorionboholy-biopszia
A tizedik és a tizenkettedik hét között elvégzett chorionboholy-biopszia során méhlepényből származó sejteket nyernek, amelyek genetikailag azonosak a magzat sejtjeivel. Ezeket a sejteket kromoszóma-rendellenességekre vizsgálják. Idetartozik például a Down-kór, és olyan genetikai eltérések, amelyek anyagcsere-rendellenességekkel járnak, mint a Taye–Sachs-kór és a cisztikus fibrosis.A vizsgálat elvégzése az alábbi esetekben különösen javasolt:
- a terhes nő 35 évesnél idősebb,
- a családi kórtörténetben szerepel valamilyen genetikai rendellenesség, vagy
- mindkét szülő hordozza az öröklődő betegségért felelős gént.
A chorionboholy-biopsziával járó rizikók:
A chorionboholy-biopszia során történt beavatkozásnak megvan a veszélye: fertőzéssel járhat, és vetéléshez vezethet.
A chorionboholy-biopszia korlátai:
Nem minden genetikai rendellenességet lehet vele kimutatni. Bizonyos genetikai vizsgálatok esetében is korlátozott a használata.
Az eredmények megbízhatósága nagyobb, amikor a vizsgált egyének az etnikai hovatartozás alapján magasabb rizikójú csoportba sorolhatóak (mivel a specifikus genetikai rendellenességnek a normálisnál nagyobb az előfordulási gyakorisága abban az etnikai csoportban).
Forrás: www.labtestsonline.hu
