A terhességi ultrahang vizsgálat

A visszavert hangot (echo) először 1937-ben Ausztriában használták szervek képalkotó vizsgálatára. Az első készüléket Glasgow-ban fejlesztették ki, amellyel a női kismedencét és a terhes méhet keresztmetszetben ábrázolni lehetett. Az első szülészeti alkalmazása Ian Donald nevéhez fűződik. Az ultrahang-diagnosztika az elmúlt három évtizedben forradalmasította a szülészetet, és számos rendkívüli tulajdonsága miatt az elmúlt években az orvostudomány minden ágában méltó helyet kapott.

Az ultrahang vizsgálat elve

Ismert, hogy a hang a folyadékokban, a gázokban és a szilárd anyagokban longitudinális (hosszanti) hullámok formában terjed, amelyet a molekulák sűrűsödései és ritkulásai hoznak létre. Ezek a hullámok az egyes anyagokban különböző sebességgel, az illető anyag akusztikus sűrűségének megfelelően haladnak át. A tömörebb anyagok nagyobb ellenállást tanúsítanak. Visszhang (echo) akkor keletkezik, ha a hanghullám két különböző akusztikus ellenállású közeg határához ér. Ekkor a hangenergia egy része továbbhalad, másik része pedig visszaverődik. A fizikából ismerjük, hogy az emberi fül másodpercenként legfeljebb 20 000 Hertz rezgést képest érzékelni. Az ultrahang-diagnosztikában ennél jóval magasabb rezgésszámú hanghullámokat használnak (2,5 és 10 millió Hertz között).

Az ultrahangkészülékekben a hang forrása egy piezoelektromos kristály. Elektromos térben a kristály magas rezgésszámmal rezeg és ultrahangot bocsát ki. A visszaverődő ultrahang elektromosan rezegteti a kristályt, amelynek felületéről elektromos potenciál (feszültség) vezethető le, és vihető át a készülék képernyőjére, természetesen megfelelő átalakítás és feldolgozás után.

Napjainkban a real-time ultrahangtechnika terjedt el, melynek lényege a felhasználó számára, hogy az egymást követő képek a képernyőn mozgó képsorrá állnak össze. Tehát a légzőmozgás, a szív és az erek pulzálása, a magzatmozgások funkcionálisan ábrázolódnak, nincs időeltolódás a történés és a megfigyelés között. Ezeket a készülékeket azért nevezik szürkeskálásnak (grey scale), mert a különböző erősséggel visszavert ultrahangok a szürke skála különböző árnyalataiban jelennek meg. A képek plasztikusak, jól élvezhetők és értékelhetők.

Az UH vizsgálat kockázata

Fontos megjegyeznünk, hogy a diagnosztikában használatos ultrahang az ionizáló sugárzás hiánya és alacsony energiája következtében mind a magzatra, mind az anyára, mind a vizsgálóra teljesen veszélytelen. A hosszantartó vizsgálat egyetlen ismert negatív hatása a magzatvíz felmelegedése és a nyomásváltozás következtében történő buborékképződés, de ezek is csak kísérleti körülmények között fordulnak elő.

A terhességi ultrahang vizsgálatok több mint négy évtizedes múltra tekintenek vissza. Ez idő alatt elégséges tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy a megfelelő szabvány szerint készült orvosi ultrahang készülékekkel végzett vizsgálatok nem jelentenek veszélyt a magzatra nézve. Természetesen az indokolatlanul végzett vizsgálatokat ennek ellenére kerülni kell.

Az elmúlt években felmerült az ultrahangvizsgálatok lehetséges ártalmairól néhány, mint utóbb kiderült, megalapozatlan vélemény, melyek a túlzásba vitt UH vizsgálatok következményeként halláskárosodásról, beszédproblémákról, alacsony születési súlyról, agykárosodásról, statisztikákhoz képest nagyobb arányban előforduló jobbkezességről írtak.  Ezeket a kis létszámot vizsgáló kutatásokat azóta számtalan széleskörű vizsgálatnak sikerült megcáfolni. Azonban az ilyen kutatások oly mértékben összetettek, hogy az eredmények interpretációja nem kézenfekvő.

Az ultrahangnak létezik szövetkárosító hatása,  ugyanakkor biztosan állítható, hogy a szülészetben alkalmazott ultrahangkészülékek által kibocsátott ultrahang energiája még hosszantartó, gyakran ismételt vizsgálatok esetén sem elégséges semmilyen szöveti ártalom létrehozására. Egyetlen megbízható, nagy esetszámú tanulmány sem igazolta az ultrahang esetleges magzatkárosító hatását.

Mai tudásunk és tapasztalataink szerint az UH legnagyobb kockázata az, hogy a nem megfelelő felszerelés vagy a nem megfelelően  képzett vizsgáló személy miatt nem megfelelő (túl- vagy alul) diagnózis  születik.

Az ultrahangvizsgálatot, mint minden egyéb humán vizsgálatot, csak indokolt esetben szabad végezni, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ultrahangvizsgálatok segítségével súlyos fejlődési rendellenességek, valamint anyai és magzati veszélyállapotok ismerhetők fel időben. A modern terhesgondozás ma már nem nélkülözheti az ultrahang által nyújtott hatalmas segítséget.

Korlátai

Fontos megjegyezni, hogy a terhességi ultrahang vizsgálat nem képes minden rendellenességet és problémát kiszűrni, azaz egy negatív UH lelet sosem garancia  arra, hogy a baba teljesen egészséges. Néhány rendellenességet nagyon nehéz észrevenni, vagy biztosra venni.

Előfordulhat, hogy bizonyos problémákat, mint például a vízfejűséget, csak a többedik UH vizsgálatnál fedeznek fel, hiszen a baba méhbeli helyzete komolyan befolyásolja azt, hogy a magzat részeit, például a szívet, az arcot, a gerincet mennyire pontosan lehet megfigyelni. Sokszor a következő napon újabb vizsgálatra hívják be a kismamát, remélve, hogy addigra a baba másképp helyezkedik.

Az UH által szolgáltatott képek meghökkentően élesek tudnak lenni, ha a kismama vékony, és sok a magzatvíz, azonban frusztrálóan homályosak egy túlsúlyos, kevés magzatvízzel rendelkező páciens esetén. És mint minden hasonló szakmában, itt is óriási különbségek vannak a vizsgáló személy képességében, képzettségében,  gyakorlatában, tehetségében. Az UH készülékek folyamatos fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre korábban ismerjük fel a magzati problémákat, azonban sok “álpozitív” és “nem tudjuk biztosan, hogy tényleg gond van-e” diagnózist is hoz, melyek mértéktelenül sok felesleges aggódásnak teszik ki a kismamákat.

Felhasznált források: www.vitalitas.hu, www. interno.hu