Eljött a hónapban az a pillanat, amikor a rezsi csekkjeimet már csak kitűzöm a hűtőre, majd a következő hónap eleje megoldja őket, addig várnak. Aztán ahogy belegondolok, hogy már mindjárt Karácsony, egyből meg is borzongok: nem fog menni. Idén biztosan nem, vagy csekkeket fizetek vagy ajándékot veszek. Pedig a családom, ismerőseim várnák, megszokták, hogy minden évben meglepem őket valamivel. Valahol a szívük mélyén lehet, hogy már el is várnák, hiszen én vagyok az, akinek bejött az élet. Ők ezt gondolják, nem tudják, hogy már nincs meg AZ a munkahelyem, hogy már csak részmunkaidőben dolgozom egy másik cégnél, sokkal alacsonyabb beosztásban. Szomorú, üres karácsony lesz ez, talán-talán a felkeresésüket még meg tudom oldani, igaz nem kocsival, mert a benzin drága, de elvisz a busz, a vonat is. S idén majd hangsúlyozom a személyes együttlét fontosságát, üres kézzel.

A teljes cikk olvasása