Pár éve – sokan még ma is – nagyon sok előítélettel, és nem csekély megvetéssel fordultak azok után a gazdik után, akik kiskabátba és cipőcskébe öltöztetett kutyát sétáltattak a pesti flaszteren, mintegy trendi kiegészítőként. Megvallom, én is így voltam ezzel, afféle vidéken felnőttként, aki el sem tudta volna képzelni, hogy egy kiskutya legyen a kedvenc hálótársa. Mindaddig, amíg a 6 hetes kisbabakutyáját meg nem kaptam a gyerekeimtől amolyan szeretetbombaként születésnapomra. Azóta a kiskutyámmal nézzük a kutyásboltok kirakatait, és lesem a tekintetét, melyik kis rucira csóválja a farkát.

A teljes cikk olvasása