Már majdnem öt éve voltunk együtt, amikor megérkezett családunkba unokabátyád, Bence. Hát mit ne mondjak, drága jó apád teljesen belezúgott. Azt hiszem ott, és akkor, amikor meglátta, érezhette azt, amit én a Lucánál, de még mindig nem éreztük késznek magunkat. Aztán teltek-múltak a hónapok, elérkezett az ötödik évfordulónk, és Apa bejelentette, hogy készen áll, belevághatunk. Mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna fogatni velem.

A teljes cikk olvasása