Amikor már sokadszorra olvastam arról, hányan és hogyan veszítették el magzatukat, elhatároztam, megírom azt, ami velem történt. Nem a halott kisbabám születésének körülményeiről szeretnék írni, hanem arról, ami utána történt. Arról, hogy hogyan lettem újra mosolygós, vidám, életigenlő nő, és hogyan lettem végül mégis egy boldog édesanya.
Cikkemmel azoknak szeretnék erőt adni, akik átélték várva-várt gyermekük elvesztését. Erőt adni és elhitetni, hogy a felhők mögött mindig süt a NAP!

A teljes cikk olvasása